Ciprusról elsősorban mindenféle offshore cégek, meg valami görög-török ellentét jut eszünkbe. Ami azt illeti, rendesen ketté is vágták a szigetet, nagy részét a Ciprusi Köztársaság foglalja el, az északi csücskén pedig egy másik de facto állam terül el. Jogilag ez eléggé aggályos dolog, és Észak-Ciprus létezését a törökökön kívül senki más nem hajlandó elismerni.
Nem csoda, hogy a terület kapós, hiszen Ciprus gyönyörű, termékeny, és igen jó helyen fekvő mediterrán sziget, méghozzá a harmadik legnagyobb a Földközi-tengerben. Régen is jöttek-mentek itt a népek hátrahagyva kultúrájukat. Jártak itt az ókori görögök, aztán az egyiptomiak, a perzsák, majd a rómaiak, a középkorban arabok, angolok, templomosok, velenceiek uralták a szigetet.
 |
| hagyományos építészet Kalopanayiotisban (photo credit) |
A legenda szerint Aphrodité is Ciprus szigetén kelt ki a habokból, majd, ahogy a fövenyen sétált, lábnyomaiban csupa varázslatos növény sarjadt. Az itt tenyésző szerelmi csodaszerek, például a füge és a gránátalma, meg a különböző fűszerek azóta is hűen őrzik az istennő emlékét.
 |
| Aphrodité sziklája (photo credit) |
A ciprusi ételek tehát a tipikus, oly egészséges mediterrán diétát testesítik meg: rengeteg friss zöldség és gyümölcs, fűszernövények, tengeri halak és herkentyűk alkotják a legtöbb ételt. Van egy nemzeti sajtjuk, a hagyományosan juh- és kecsketej keverékéből készített halloumi, ami kifejezetten grillezésre alkalmas, mert nem olvad meg. A ciprusiak a nagy nyári melegben görögdinnyével is szívesen fogyasztják.
 |
| helyi finomságok boltja (photo credit) |
Aztán ott a mezedes, ami nem egy bizonyos étel, hanem sokféle finomság kóstolónyi sorozata. Kis tálkákban érkezik az asztalra padlizsánkrém, humusz, falafel, szezámkrém, különböző fasírtok, kolbászok, sajtok, grillezett, párolt és marinált húsok, töltött szőlőlevél, joghurt, tzatziki, halkrémek, saláták és különféle olívabogyók, s mindezt pitával és rizzsel fogyasztják. Még a húsételekből is süt a mediterrán életérzés, hiszen mindent mentával meg korianderrel fűszereznek. Ezúttal egy zöldségekkel gazdagított bablevest, azaz fasoladát készítettem, ami a ciprusiak egyik nemzeti étele.
A receptről ránézésre egy alföldies, de hamis babgulyás képe ugrott be sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, zellerrel, akár egy-egy egészben belepottyantott paradicsommal. Viszont abba a végén paprikás rántás és csipetke kerülne, tálalásnál pedig talán még tejföl is. Nos, a ciprusi bableves sokkal paradicsomosabb, a recept pedig nem zellergumót, hanem szárzellert ír. (A paprikás rántás, úgy gondolom, nem kíván külön magyarázatot.) Egy kicsit csaltam is, mert konzervbabot használtam, de a végeredményen ez valószínűleg nem sokat változtat.
Ciprusi szemesbableves
Hozzávalók:
1 doboz fehérbab-konzerv (400 g töltőtömeg)
2 kisebb szál sárgarépa
2 szál szárzeller
2 paradicsom
1 evőkanál paradicsompüré
2 evőkanál olívaolaj
1 babérlevél
1 csomó friss petrezselyemzöld
só
őrölt bors
1 közepes fej vöröshagyma
A babot lecsöpögtetjük, és annyi vízzel, hogy ellepje, egy fazékban felforraljuk. Ha forralás közben hab keletezik a tetején, egy evőkanállal vagy egy szűrővel leszedjük. Hozzátesszük az apróra vágott vöröshagymát, a megtisztított, karikára vágott répát és zellert, a felkockázott paradicsomot, a paradicsompürét és az olívaolajat, valamint a babérlevelet. Ha szükséges, tegyünk hozzá még vizet. Lefedve főzzük lassú tűzön egy-másfél óra hosszan, amíg a bab teljesen megpuhul.
A petrezselyemzöldet apróra vágjuk, és kevéssel a főzési idő letelte előtt a leveshez adjuk, végül sóval és borssal ízesítsük. Igény szerint kenyeret kínáljunk mellé.
Epilógus: tényleg semmi köze az alföldi zöldséges babhoz. Gyakorlatilag a zeller uralkodik az ízvilágon, kicsit édeskés a paradicsomtól és a sárgarépától, és meglepődtem, mert csípős lett (biztos a zeller miatt). Ebből a mennyiségből két adag lett összesen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése