Első és második, sőt, a harmadik németországi emlékem is Mecklenburg-Vorpommernhez kötődik. Van itt egy kisebb tájegység, a mecklenburgi Svájc - tényleg kimondottan festői környék faszerkezetes házikókkal, lankákkal, sok zöldellő fűvel, tehenekkel, meg persze szélkerekekkel. Innen nem messze fekszik Rostock a Keleti-tenger partján - persze nyár közepén is vállalhatatlanul hideg a víz. Kedves kis ékszerdoboz, tipikus hanzaváros.
 |
| Rostock (photo credit) |
Nos, ezeken a vidékeken nagyon szeretik a barna mártást mindenféle sültekkel, meg a barna kenyeret. A kedvenc német csemegém viszont a bajor perec. Azzal a gyönyörű, fényes kérgével, félbevágva, megvajazva a legjobb sörkorcsolya a világon!
 |
| bajor perec (photo credit) |
Ha megkérdezünk tizenhat németet, hogy szerintük mi Németország nemzeti étele, valószínűleg mindannyian mást mondanak. De abban talán egyetértenének, hogy a Sauerkraut, azaz a savanyú káposzta minden tartományban ismert és kedvelt körete a kolbászkáknak és a sült csülöknek.
 |
| Szent Hildegárd kolostora a rheingaui Bindenben, Németország egyik legjelentősebb borvidékén |
A magyar és a német kulináris etimológia között az egyik legnagyobb különbség, hogy míg nekünk teljesen különböző szavaink vannak a hentesáruk megkülönböztetésére, addig a németeknek minden Wurst. Wurst a kolbász, a virsli, a hurka, Ausztriában még a parizer is. Aztán ott a fehér virsli, a Weißwurst, ami akár mai receptünk főszereplője is lehetne.
Rengeteg Sauerkraut-recept van a neten, én egy német portálról választottam, de ez rugalmasan kezelhető a hűtő aktuális tartalmának megfelelően. A savanyú káposztát érdemes felhasználás előtt egyszer-kétszer tiszta vízben átmosni, hogy az elkészült étel ne legyen se túlságosan savanyú, sem pedig sós. A hagymát ízlés szerint vághatjuk kockára is, én félkörökre vágtam (a hagymát félbevágni, majd felszeletni), mert így hasonlít leginkább a gyalult káposzta alakjához. A fűszerezés is szabadon variálható szerintem, jól állhat neki egy-két borókabogyó, egy kis koriandermag vagy akár köménymag is.
A virsliket ezúttal nem főztem, hanem a vadonatúj, gyönyörűséges, bordás serpenyőmben sütöttem csíkosra. Puha kenyeret, sört és mustárt kínáltam hozzá (ez utóbbiból, meglepetésemre, Lajos nem kért).
Párolt savanyú káposzta
Hozzávalók:
1 ek zsír (vagy kevés olaj)
4-5 szelet baconszalonna
kevés füstölt szalonna
1 közepes fej vöröshagyma
1/2 kg savanyú káposzta
1 közepes burgonya
1 babérlevél
3-4 szem egész bors
só
víz
Egy serpenyőben lassú tűzön felmelegítjük a zsírt. Hozzátesszük az apróra vágott szalonnákat, a vékonyra szeletelt hagymát, és fedő alatt, továbbra is lassú tűzön, az egészet üvegesre pároljuk.
Hozzátesszük az átmosott savanyú káposztát, átforgatjuk, hogy egyenletesen oszoljon el a hagymás szalonna és a káposzta, majd annyi vizet öntünk rá, hogy a káposztát még éppen ne lepje el. Az egészet lefedve tovább pároljuk, közben a burgonyát megpucoljuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a káposztához keverjük. Ízesítjük sóval, egész borssal, babérlevéllel.
Lassú tűzön, lefedve pároljuk, néha megkeverjük. Az elfövő vizet időnként pótoljuk, de sose lepje el az egész káposztamennyiséget.
Legalább egy óráig pároljuk, de minél tovább főzzük, annál finomabb lesz!
Epilógus: a savanyú káposzta filléres dolog, tehát némi ráfordítással is (például füstölttarja-kockákkal gazdagítva) alacsonyan tartható az összköltség. Lajos is elégedetten törölgette bajszát, külön örült neki, hogy nem kaptam fehér virslit a boltban.
Ami pedig a mennyiséget illeti - azt hittem, épp elég lesz kettőnknek, ehhez képest maradt még egy félliteres tálkával, ami másnap este egy pezsgős csajbuli keretében pikk-pakk el is fogyott…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése