24 | Sopa paraguaya (paraguayi leves), Paraguay

"Dél-Amerika Szíve" becenevéhez méltóan a szárazföld közepén helyezkedik el. Egészen eltörpül szomszédai, Bolívia, Argentína és Brazília mellett, pedig Paraguay sem kicsike - hazánknál több, mint négyszer nagyobb. Hosszában kettévágja névadó folyója, s szinte a teljes lakosság a barátságosabb földrajzú keleti oldalon él. Titokzatoskodó ország - gyönyörű tájak, missziós emlékhelyek várnák a kíváncsiskodókat, de ők szinte csak a belföldi turizmusra hagyatkoznak.
a Monday-vízesés (photo credit)
Paraguay életét átszövi a katolikus kultúra. A Nagyboldogasszonyról elnevezett főváros, Asunción a "városok anyja" megtisztelő titulussal büszkélkedhet - a nagy földrajzi felfedezések korában innen indultak expedícióikra az európai hódítók.
Asunción tavaszi hangulatban (photo credit)
A Paraguayban folytatott térítőmunka az ország déli részén, Itapúa régióban központosult, ahol a két jezsuita misszió, a La Santísima Trinidad de Paraná és a Jesús de Tavarangue romjai emlékeztetnek az őslakosok XVII. században elkezdett megregulázására.
a Jesús de Tavarangue jezsuita misszió romjai (photo credit)
Az ideérkező spanyolok a guaranikat találták itt, s a délceg hódítók gyorsan birtokba vették a harcos indiánlányok szívét is. Paraguay mai lakossága a leghomogénebb társadalmak egyike, mivel a polgárok többségükben e két nép házasságának szülöttei. Ételeikben is e kettősség dominál - a legfőbb alapanyag, az őshonos kukorica mellé a spanyolok hozták a tartalmas főfogást, a marhahúst.
Emillel ismét baráti találkozóra vagyunk hivatalosak, s szerintem a megtévesztő sopa paraguaya, azaz paraguayi leves névre hallgató kukoricalepény éppen megfelelő lesz sörkorcsolyának. A recept úgy hangzik, mintha vajas piskótának veselkednénk neki, különlegessége pedig abban áll, hogy hagymával és sajttal gazdagítjuk. Az étel és csalóka nevének megszületése állítólag egy malőrnek köszönhető: Paraguay első köztársasági elnökének, Don Lopeznek főzte kedvenc levesét szakácsa, csak kicsit megremegett a keze, és túl sok kukoricalisztet zuttyantott a fazékba. Hogy mentse, ami menthető, a sűrű puliszkát gyorsan tepsibe simította, és megsütötte. Így született e szilárd leves, ami végső soron akár egy szokásos állagú leves kísérőjeként is fogyasztható.

Paraguayi kukoricalepény

Hozzávalók:
10 dkg vaj
10 dkg hagyma
1/2 evőkanál só
2 tojás
4-5 dl tej
15 dkg sajt
35 dkg kukoricaliszt, vagy kukoricadara
1/4 teáskanál sütőpor

A vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, és megfonnyasztjuk benne a karikára szeletelt hagymát. Sózzuk, és levesszük a tűzről, kicsit kihűtjük.
Szétválasztjuk a tojásokat, és a fonnyasztott hagymához tesszük a sárgáját, valamint 2-2,5 dl tejet és a reszelt sajtot. A sütőport elvegyítjük a kukoricaliszttel, és a keverékhez adagoljuk. Közben annyi tejet adunk még hozzá, hogy önthető, azaz kicsit folyékony, de nem híg masszát kapjunk. Végül beleforgatjuk a tojásfehérjék keményre vert habját is.
Kivajazott tepsibe, vagy sütőtálba simítjuk, és előmelegített sütőben 180 °C-on 30-40 perc alatt megsütjük.
Epilógus: a srácok először megijedtek, hogy kukoricapiskótát kapnak, de aztán kiderült, hogy ez bizony sajtos-hagymás "sütemény", úgyhogy jól nevelten gyorsan neki is láttak a lepénykének. Nagyon jól passzolt a sörhöz, így szép lassan el is fogyott. Viszont, mivel csínján bántam a tejjel, a szélein eléggé kiszáradt - mentségemre szóljon, hogy én csak az eredeti receptet próbáltam hűen követni. Legközelebb inkább a saját érzéseimre hagyatkozom.

Megjegyzések