37 | Käsknöpfle (sajtos gombocskák), Liechtenstein

Liechtenstein aprócska országa Ausztria és Svájc között, az Alpok közepén bújik meg. Mai területe a XVIII. század elején alakult ki, amikor János Ádám herceg megvásárolt és egyesített két birtokot, a schellenbergi uradalmat és a vaduzi grófságot.

a vaduzi várkastély, a Liechtenstein család rezidenciája (photo credit)

Függetlenségét 1806-ban nyerte el a Német-római Birodalomtól, és kicsit több, mint egy évszázadra rá alkotmányos monarchiává alakult. Bár semlegességét mindkét világháborúban igyekezett megőrizni, azért gazdasága eléggé megsínylette a történéseket - arról nem is beszélve, hogy az újonnan alakuló szocialista államok területén fekvő családi földeket egykettőre einstandolták. Liechtenstein később szoros vámmegállapodásokat kötött Svájccal, így virágzó együttműködés vette kezdetét - még a hivatalos fizetőeszköz is a svájci frank lett.
A mindennapi élet gyakorlati feladatainak némelyikét a szomszédokra bízták, így például a vasúti közlekedést az osztrákok intézik - nem mintha olyan nagy távolságok volnának a Sopronnyi nagyságú hercegségben.

liechtensteini táj (photo credit)

Bár a prózai ügyeket ilyenforma lazasággal kezelik, tradícióikat és identitásukat tekintve a liechtensteiniek meglehetősen büszkék és állhatatosak. Az igaz, hogy az egyetlen olyan német ajkú állam, ahol csak a német a hivatalos nyelv, sok helyi mégis egy furcsa nyelvjárásban, alemannul beszél. A liechtensteiniek hagyományai is nyelvükben, illetve jámbor katolikus vallásukban gyökereznek. Például az augusztus közepi Nagyboldogasszony praktikusan összekapcsolódik az előző uralkodó, II. Ferenc József herceg születésének évfordulójával, ilyenkor nagyszabású állami ünnepségeket rendeznek. Különleges látványosságban lehet részünk az ősz beköszöntével is, amikor a hegyi legelőkről a falvakba hajtják az ez alkalomból szalagokkal és virágokkal felcicomázott tehénkéket. A farsangi időszakot pedig egyenesen az ötödik évszaknak hívják: felvonulások, álarcosbálok, rezesbanda-koncertek követik egymást, majd végül a nagyböjt első vasárnapján máglyát raknak, amin szimbolikusan elégetik a szalmaboszorkányban megtestesített telet.

Vaduz belvárosa (photo credit)

A talpalatnyi ország nem éppen a változatos mezőgazdasági termékekről nevezetes: leginkább a már említett állattartásban, pontosabban a sajtgyártásban merül ki a liechtensteini agrárium. Meglepő, hogy hegyvidéki helyzete ellenére komoly hagyományokkal rendelkezik a gyümölcs- és szőlőtermesztés terén is - ennek titka egyrészt az észak felől támadó hidegtől védő hegyláncokban, másrészt az uralkodó őszi széljárásban, az alpesi főnben rejlik, így általában elmaradnak a kemény téli fagyok, és az ország klímája csak kellemesen hűvös. Aztán a szüret végeztével persze nemcsak almamártást, hanem finom borokat és pálinkákat is készítenek a termésből, hogy tényleg senki se fázzon.
Liechtenstein honlapjáról megtudhatjuk, hogy a sajtos nokedli, azaz a Käsknöpfle az első számú kedvenc, amit sült hagymával és - meglehetősen szokatlan kombinációban - almaszósszal szoktak fogyasztani. A sajtszerzés testhezálló feladatát ismét Gusztáv kapta, vett is egy darabka Appenzellert.

Igaz, hogy egy tízdekás adagért minimálmércével mérve másfél órát kell dolgozni, de nem adjuk alább, mert gyakorlatilag a sajt az étel egyetlen markáns összetevője, ettől lesz igazán liechtensteini - bár igazából az Appenzeller svájci termék. A recept egyébként kifejezetten egyszerű: nokedlit kell főzni, reszelt sajttal összerétegezni, tetejére sült hagymakarikákat halmozni és - ízlés szerint - almamártással kínálni. Mi ez utóbbit nagy vagányan elhagytuk - ez még számomra is bizarr párosítás lenne. Maradunk a ropogós hagymánál: a karikákra vágott hagymát liszttel bevonjuk, majd forró olajban kisütjük. A panírozást nagyon egyszerűen szoktam megoldani: egy uzsonnászacskóba, vagy egy jól záródó műanyag dobozba zárom a hagymát és a lisztet, és koktélkeverő mozdulatokkal összerázom, így garantáltan egyenletes lesz a bevonat.

Liechtensteini sajtos nokedli

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
4 tojás
1/2 teáskanál só
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
4-5 dl víz
30-40 dkg reszelt félkemény sajt (pl. Appenzeller, Emmentaler)
1-2 fej hagyma
liszt a hagymakarikák panírozásához
étolaj a hagymakarikák kisütéséhez

A lisztet elkeverjük a sóval és egy-egy csipetnyi borssal és szerecsendióval, majd hozzáadjuk a tojásokat, végül 4-5 dl vízzel nokedlitésztává kavarjuk. Fél óra pihentetés után enyhén sós vízben kifőzzük a nokedlit, és a reszelt sajttal egy nagy tálba rétegezzük.

az első réteg

Tálalásig melegen tartjuk.
A hagymát fél centiméter vastag karikákra vágjuk, majd gyűrűkre szedjük, és liszttel egyenletesen bepanírozzuk.

Forró, bő olajban aranybarnára sütjük. A kisült karikákat a sajtos nokedli tetejére halmozzuk.

Epilógus: jó nagy adag lett, jutott belőle bőven másnapra is. Egyszerű, laktató étel, kifejezetten ajánlott hétköznap estékre, amikor az embernek már herótja van a sok hústól. Nyugodtan elkészíthetjük bármilyen sajttal, csak arra figyeljünk, hogy jóízű, minőségi terméket válasszunk, hiszen alapvetően ez határozza meg a fogás karakterét. Az almaszósz nekünk nem hiányzott hozzá, de azért nem beszélek le róla senkit, legfeljebb elfogy desszert gyanánt…