A Karolina-szigetek nyugati végén, 250 aprócska szigeten él a Palaui Köztársaság alig kisvárosnyi népessége. A helyiek igazából Belaunak nevezik országukat, de amikor előbb a spanyolok, majd a németek idejöttek, saját ábécéjükből választottak betűket a név kiejtéséhez. A végén megérkeztek a japánok is, akikre még elég jól emlékszik az idősebb generáció, de a II. világháború után amerikai irányítás alá került a tágabb környék, immár mint a Csendes-óceáni Gyámsági Terület. Palau végül mindenkinek megköszönte a kedves vendégséget, és 1994-ben kikiáltotta a köztársaságot.
Az apró szigetek földrajza meglehetősen változatos: vannak köztük korallzátonyokból felépülő atollok és vulkáni eredetű sziklákból és mészkőből álló szigetcsoportok. Palau a bolygó egyik legnépszerűbb merülőhelye - a partközeli tenger lenyűgöző élővilága és a világháborús roncsok kalandos élményeket nyújtanak mind a profi búvárok, mind a kezdő amatőrök számára. Nyilvánvaló, hogy a legfőbb bevételi forrást a turizmus jelenti.
A történelmi előzményeknek köszönhetően továbbra is kézzel fogható az amerikai hatás mind a kulturális, mind a politikai élet területein - az egyik hivatalos nyelvtől, az angoltól kezdve a hivatalos fizetőeszközön, az amerikai dolláron át az egyszeri turista számára kevésbé szembeötlő dolgokig, mint például, hogy az ország katonai védelmét az USA biztosítja.
Külföldiek ide vagy oda, a palauiak azért igencsak büszke népek. A társadalom szigorú matrilineáris rendszerre épül. A családok klánokba szerveződnek, s a rossz nyelvek szerint annyira elfoglaltak azzal, hogy saját igazukat bizonygassák egymásnak, hogy már nem marad erejük arra, hogy egységes nemzetként képviseljék magukat a nagyvilágban.
Kedvenc ételeik is egyre inkább a nemzetközi konyha kínálatát reprezentálják. A helyi termények elsősorban gyökérfélék, mint a taró, a kasszava, a jamsz, természetesen sok halat fognak, de a sertéshúst sem vetik meg. Mivel a fiatalok jellemzően külföldön tanulnak, aztán el is vándorolnak, elég sok filippínó vendégmunkás érkezik a szigetekre, akik persze magukkal hozzák specialitásaikat is. Az amerikanizálódás jegyében igen kedvelt étkezési forma a grillezés, s ehhez a legkülönbözőbb pácokat és szószokat használják.
A barbecue ily nagy népszerűsége ellenére nem találtam egyetlen használható, kellőképpen autentikus palaui grillszószreceptet sem az interneten, így az összeollózott információk alapján lázas improvizációba kezdtem. Időközben hazaérkezett Rezső is, és hathatós segítséget nyújtott az ízek koordinálásában, s végül a nehéz munka - a hússütés - is az ő feladata lett.
A Csendes-óceán szigetein ugyebár szinte mindent kókusszal készítenek - erre már e blogon is található egy-két példa -, úgyhogy első körben vásároltam egy adag kókusztejet. Valamilyen gyümölcsre is szükségem volt, de most nem annyira fűlött a fogam a ki tudja, milyen minőségű, ráadásul elég drágán mért mangóhoz, úgyhogy vettem inkább egy kicsi doboz multivitamin gyümölcslevet (szigorúan 100%-osat), ami tipikus palaui gyümölcsök felhasználásával - mangó, papaya, passiógyümölcs, banán, ananász - készült. Szereztem még egy érett paradicsomot is. Az ízesítésben a távol-keleti vendégmunkások ízlését képviselő szójaszósz, némi friss gyömbér és az elmaradhatatlan csilipaprika volt segítségünkre. A hozzávalókat turmixgépben teljesen simára kevertük, szükség szerint a kiklopfolt húsra (konkrétan sertéslapockára) öntöttük, amit aztán rövid pihentetés után kisütöttünk. A maradék szószt viszont félretettük, és a kész húshoz öntetként fogyasztottuk. A hitelesség erősítésére pedig köretnek nem csak rendes krumplit, hanem édesburgonyát is sütöttünk.
Grillszósz palaui stílusban
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 dl kókusztej
1 dl trópusi gyümölcslé (vagy trópusi gyümölcs: pl. mangó, papaya, ananász)
2 cm friss gyömbér
ízlés szerint csilipaprika
1 evőkanál étolaj
1 evőkanál szójaszósz
A hagymát, fokhagymát és a hámozott paradicsomot feldaraboljuk, a gyömbért lereszeljük vagy összezúzzuk. Az összes hozzávalót turmixgépben simára keverjük.
A grillezésre szánt húst felszeleteljük, kiklopfoljuk és besózzuk, majd annyi szószt öntünk rá, hogy minden szeletet egyenletesen bevonjon. Egy-két óra pihentetés után grillrácson vagy grillserpenyőben megsütjük.
Epilógus: a sült hús nagyon finom lett - igazság szerint sokkal jobb, mint az öntetként fogyasztott "nyers" szósz, úgyhogy végül a maradékból is grillpác lett. Azt nem tudjuk - és nem valószínű, hogy a közeljövőben megtapasztaljuk -, hogy Palaun valaha is készült volna ehhez hasonló barbecue, de az biztos, hogy nekünk nagyon ízlett, és bátran ajánljuk mindenkinek, aki csak kedvet érez a sütögetéshez. A feltüntetett hozzávalókból bő 3 dl szósz lett, ami kb. 80 dkg hús bepácolásához elegendő. Hűtőben egy-két napig gond nélkül eltartható.
 |
| a Kapitólium épületegyüttese Ngerulmudban (photo credit) |
 |
| a csodálatos Rock Islands (photo credit) |
Külföldiek ide vagy oda, a palauiak azért igencsak büszke népek. A társadalom szigorú matrilineáris rendszerre épül. A családok klánokba szerveződnek, s a rossz nyelvek szerint annyira elfoglaltak azzal, hogy saját igazukat bizonygassák egymásnak, hogy már nem marad erejük arra, hogy egységes nemzetként képviseljék magukat a nagyvilágban.
 |
| a falvak hagyományos közösségi háza, egy bai (photo credit) |
A barbecue ily nagy népszerűsége ellenére nem találtam egyetlen használható, kellőképpen autentikus palaui grillszószreceptet sem az interneten, így az összeollózott információk alapján lázas improvizációba kezdtem. Időközben hazaérkezett Rezső is, és hathatós segítséget nyújtott az ízek koordinálásában, s végül a nehéz munka - a hússütés - is az ő feladata lett.
A Csendes-óceán szigetein ugyebár szinte mindent kókusszal készítenek - erre már e blogon is található egy-két példa -, úgyhogy első körben vásároltam egy adag kókusztejet. Valamilyen gyümölcsre is szükségem volt, de most nem annyira fűlött a fogam a ki tudja, milyen minőségű, ráadásul elég drágán mért mangóhoz, úgyhogy vettem inkább egy kicsi doboz multivitamin gyümölcslevet (szigorúan 100%-osat), ami tipikus palaui gyümölcsök felhasználásával - mangó, papaya, passiógyümölcs, banán, ananász - készült. Szereztem még egy érett paradicsomot is. Az ízesítésben a távol-keleti vendégmunkások ízlését képviselő szójaszósz, némi friss gyömbér és az elmaradhatatlan csilipaprika volt segítségünkre. A hozzávalókat turmixgépben teljesen simára kevertük, szükség szerint a kiklopfolt húsra (konkrétan sertéslapockára) öntöttük, amit aztán rövid pihentetés után kisütöttünk. A maradék szószt viszont félretettük, és a kész húshoz öntetként fogyasztottuk. A hitelesség erősítésére pedig köretnek nem csak rendes krumplit, hanem édesburgonyát is sütöttünk.
Grillszósz palaui stílusban
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 dl kókusztej
1 dl trópusi gyümölcslé (vagy trópusi gyümölcs: pl. mangó, papaya, ananász)
2 cm friss gyömbér
ízlés szerint csilipaprika
1 evőkanál étolaj
1 evőkanál szójaszósz
Megjegyzések
Megjegyzés küldése