Laosz, azaz a lao nép földje Délkelet-Ázsia egyetlen olyan országa, mely nem rendelkezik tengerparttal. Azonban gyönyörű tájak kárpótolnak e hiányosság miatt - a Mekongon például kialakult a 4000 sziget vidéke, Si Phan Don. A Kambodzsával közös határvonalat alkotó folyó kis szigetei nem csupán fizikai, hanem történelmi és kulturális kapcsolatot is létesítenek a két parton élő emberek között.
Az ország egy másik, egészen titokzatos látványossága a Kőedény-síkság, ahol a fűben mindenfelé kőből készült óriáscsuprok hevernek. A régészek még most is csak találgatják, hogy vajon az óriások hagyták-e hátra konyhafelszerelésüket, vagy valamilyen temetkezési rítus kellékei voltak-e a különös kreálmányok. A legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy a vidék ritka esőzései során lehulló csapadék összegyűjtésére és megőrzésére szolgáltak.
Laosz kultúrájának mai arca egy fehér ernyő alatt gyülekező milliónyi elefántról elnevezett hatalmas királyság örökségéből táplálkozik. A biroldalom az 1700-as évek elején három részre szakadt, melyek aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal francia fennhatóság alá kerültek. Amikor a laóknak végül elegük lett a nyugati protektorátusból és 1953-ban függetlenedtek, némi belső és nemzetközi viszály után a szocialista társadalmi berendezkedésben találták meg hazájuk ideális államformáját.
A legfontosabb két vallás a buddhizmus és az animizmus, melyek hatása a mindennapi életben is érzékelhető. A laók nagyon fontosnak tartják a segítő szellemek jelenlétét - a baci nevű szertartás során őket idézik meg, hogy támogatást, védelmet és erőt kapjanak vállalkozásaikhoz, utazásaikhoz vagy gyógyulásukhoz.
A lao stílus és ízlés tagadhatatlanul magánviseli a színes, harsány, részletgazdag indokínai, távol-keleti jelleget. Ruháik, népművészeti tárgyaik, otthonaik mind-mind kifejezetten díszesek. Ételeikben is ez a sokszínűség és gazdagság figyelhető meg: bátran bánnak a fűszerekkel, és a csípős vagy keserű ízeket is sokkal élesebben kihangsúlyozzák, mint a környező országok konyhái. Mai vacsoránk a lap vagy larb nevű saláta, melyet hagyományosan marhából, csirkéből, de akár nyers halból is el lehet készíteni, s a húson kívül számos ízesítő, például halszósz, lime-lé és csili szükséges hozzá a zöldségeken kívül. Maga a "lap" szó azt jelenti, hogy szerencse, gazdagság - így persze érthető, hogy miért ez Laosz nemzeti étele. Ezt szolgálják fel nevezetes ünnepeiken, de azért a sima hétköznapokon is szívesen fogyasztják. A hozzávalók köre igencsak változatos vidékenként és időszakonként is, hiszen sok múlik azon, hogy mi található a környéken és éppen minek van szezonja. Én a csirke mellett döntöttem, amit az ízesítés után friss káposztával, uborkával és paradicsommal, meg persze rizzsel tálaltam. Az egyik összetevő a khao khoua, vagyis a porrá őrölt pirított rizs, amit sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint ahogy hangzik: néhány evőkanál rizst száraz serpenyőben barnára pirítunk, majd darálóval finom porrá őröljük. Száraz helyen tárolva időtlen időkig eláll.
Laoszi húsos saláta
Hozzávalók:
30 dkg csirkehús (comb, mell csont nélkül)
1-2 evőkanál víz
1 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
1 evőkanál őrölt pirított rizs
2 evőkanál halszósz
fél lime leve
1 kis marék mentalevél
csilipaprika ízlés szerint
A körethez:
paradicsom, uborka, káposzta, fejes saláta, bazsalikomlevelek ízlés szerint
A húst vágódeszkán egy igen éles késsel masszává daraboljuk (esetleg ledaráljuk). Egy serpenyőt felhevítünk, melyben a húst olaj nélkül, de állandóan kevergetve fehéredésig sütjük, majd enyhén megpirítjuk. Ha nagyon száraznak tűnik, egy-két kanál vizet adunk hozzá.
Ha megsült a hús, áttesszük egy keverőtálba. A serpenyőben kevés olajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, majd a húshoz keverjük.
Összeállítjuk a salátát: a pirított húst és fokhagymát, a vékonyan felszeletelt hagymát és az őrölt rizst a kezünkkel összekeverjük, majd halszósszal, lime-lével, csilipaprikával ízesítjük, végül hozzáadjuk az apróra vágott mentaleveleket.
A tálaláshoz egy tálra rendezzük a friss zöldségeket és melléjük halmozzuk a húsos salátát. Rizst kínálunk hozzá.
Epilógus: nagyon finom és egyben kiadós saláta, talán egyedül az uborka nem passzol annyira a képbe. Bizonyára igen változatos variációk létezhetnek, hiszen már önmagában a fűszerezés lehetőségei határtalanok - mi például nem tudtunk kaffirlime-levelet vagy friss citromnádat beletenni, és természetesen a választott húsféleségen is sok múlik. Mindkettőnknek ízlett, bár Éliás, aki már járt és evett Laoszban, nem sok ismerős jelleget fedezett fel benne. Az biztos, hogy érdemes kísérletezni ezzel az étellel.
 |
| a Si Phan Don folyami szigetcsoport a Mekong-folyón (photo credit) |
 |
| széthajigált ősi csuprok (photo credit) |
 |
| a Nagy Királyi sztúpa hajnali fényben (photo credit) |
A lao stílus és ízlés tagadhatatlanul magánviseli a színes, harsány, részletgazdag indokínai, távol-keleti jelleget. Ruháik, népművészeti tárgyaik, otthonaik mind-mind kifejezetten díszesek. Ételeikben is ez a sokszínűség és gazdagság figyelhető meg: bátran bánnak a fűszerekkel, és a csípős vagy keserű ízeket is sokkal élesebben kihangsúlyozzák, mint a környező országok konyhái. Mai vacsoránk a lap vagy larb nevű saláta, melyet hagyományosan marhából, csirkéből, de akár nyers halból is el lehet készíteni, s a húson kívül számos ízesítő, például halszósz, lime-lé és csili szükséges hozzá a zöldségeken kívül. Maga a "lap" szó azt jelenti, hogy szerencse, gazdagság - így persze érthető, hogy miért ez Laosz nemzeti étele. Ezt szolgálják fel nevezetes ünnepeiken, de azért a sima hétköznapokon is szívesen fogyasztják. A hozzávalók köre igencsak változatos vidékenként és időszakonként is, hiszen sok múlik azon, hogy mi található a környéken és éppen minek van szezonja. Én a csirke mellett döntöttem, amit az ízesítés után friss káposztával, uborkával és paradicsommal, meg persze rizzsel tálaltam. Az egyik összetevő a khao khoua, vagyis a porrá őrölt pirított rizs, amit sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint ahogy hangzik: néhány evőkanál rizst száraz serpenyőben barnára pirítunk, majd darálóval finom porrá őröljük. Száraz helyen tárolva időtlen időkig eláll.
 |
| khao khoua |
Laoszi húsos saláta
Hozzávalók:
30 dkg csirkehús (comb, mell csont nélkül)
1-2 evőkanál víz
1 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
1 evőkanál őrölt pirított rizs
2 evőkanál halszósz
fél lime leve
1 kis marék mentalevél
csilipaprika ízlés szerint
A körethez:
paradicsom, uborka, káposzta, fejes saláta, bazsalikomlevelek ízlés szerint
A húst vágódeszkán egy igen éles késsel masszává daraboljuk (esetleg ledaráljuk). Egy serpenyőt felhevítünk, melyben a húst olaj nélkül, de állandóan kevergetve fehéredésig sütjük, majd enyhén megpirítjuk. Ha nagyon száraznak tűnik, egy-két kanál vizet adunk hozzá.
 |
| masszává aprítjuk a húst, majd szárazon megpirítjuk |
Összeállítjuk a salátát: a pirított húst és fokhagymát, a vékonyan felszeletelt hagymát és az őrölt rizst a kezünkkel összekeverjük, majd halszósszal, lime-lével, csilipaprikával ízesítjük, végül hozzáadjuk az apróra vágott mentaleveleket.
A tálaláshoz egy tálra rendezzük a friss zöldségeket és melléjük halmozzuk a húsos salátát. Rizst kínálunk hozzá.
Epilógus: nagyon finom és egyben kiadós saláta, talán egyedül az uborka nem passzol annyira a képbe. Bizonyára igen változatos variációk létezhetnek, hiszen már önmagában a fűszerezés lehetőségei határtalanok - mi például nem tudtunk kaffirlime-levelet vagy friss citromnádat beletenni, és természetesen a választott húsféleségen is sok múlik. Mindkettőnknek ízlett, bár Éliás, aki már járt és evett Laoszban, nem sok ismerős jelleget fedezett fel benne. Az biztos, hogy érdemes kísérletezni ezzel az étellel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése