Legújabb virtuális látogatásunk úticélja maga a megtestesült karibi sztereotípia, s ez olyannyira igaz, hogy még az elmúlt évek közismert kalózos kasszasikerét is itt forgatták. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek a Karib-tenger keleti vonalán helyezkedik el - egy körülbelül Pozsony városával megegyező méretű nagyobb, valamint vagy huszonöt, gyöngysorként sorakozó aprócska szigetből áll. Ez utóbbiak némelyikét az unatkozó milliárdosok adják-veszik egymás között, és bizonyára dugig vannak minden elképzelhető földi kényelemmel ellátott luxusvityillókkal.
Egykor a köznépet a tainó bennszülöttek, a karibi harcosok és az ideszökdösött fekete rabszolgák leszármazottai, a garinagu népcsoport alkotta. Ők az angolok és franciák elmaradhatatlan marakodásának végeztével a dél-amerikai szárazföldre kerültek, s helyüket a győzedelmeskedő brit gyarmatosítók afrikai rabszolgái vették át. Ma ezek utódai teszik ki a lakosság kétharmadát. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek a politikai függetlenség első lépcsőjeként 1969-ben a Brit Birodalom társult állama lett, majd tíz évvel később vált teljesen önállóvá, s azóta nemzetközösségi királyságként működik, tehát uralkodója II. Erzsébet.
A békés hétköznapokat azóta sem nagyon zavarja semmi, hacsak nem a helyi tűzhányó, a Sufrière mormogása. A vulkáni szigetek egyébként ideális környezetet biztosítanak mindahhoz, ami csak a karibi életérzésbe beletartozik - homokos tengerpartok, türkizkék óceán és zavartalan napsütés, meg persze a hurrikánveszély.
Az idelátogató turista a hasa süttetésén kívül átcsónakázhat például teknős-, korall- vagy hajóroncsnézőbe a Tobago Cays szigetcsoportra is, de az ország a hagyományos búvárok mellett a házasság mélységeibe alámerülni készülő mátkapárok iparszerű kiszolgálására is berendezkedett.
A karibi nép kultúrájában kiemelt helyet foglal el a zene és a karnevál, jelmezeikben történelmüket, hagyományaikat éltetik tovább. A vincyk egész élete a tengerből fakad - mindennapjaikat átszövi a hajózás és a halászat. A konyhaművészet alapját elsősorban a helyi növények és állatok alkotják. Legfontosabb alapanyagaik a kenyérgyümölcs (melynek angol neve breadfruit, és nem összekeverendő a Délkelet-Ázsiában elterjedt jákafa termésével, a jackfruittal), a főzőbanán és a kókuszdió, valamint a legkülönfélébb halak, rákok és kagylók. Nemzeti ételük a rántott jackfish, azaz egy tüskésmakréla-félékhez tartozó hal, melyet hagyományosan sült kenyérgyümölccsel tálalnak. Persze inni is szeretnek, a kicsi népnek saját rum- és sörmárkája is van.
Elég korlátozott a neten fellelhető vincy receptek száma, gyakorlatilag 5-6 konkrét ételleírás kering a különböző honlapokon, ezek is jórészt édességek. Ez valószínűleg annak is betudható, hogy nem csinálnak nagy ügyet a főzésből - megsütnek egy frissen fogott halat, tűzre dobnak egy böhöm kenyérgyümölcsöt, aztán jóízűen elfogyasztják. Ez így rendben is volna, de ebben a műfajban a hangsúly az alapanyagokon van - ha a kenyérgyümölcsöt krumplival helyettesítem, a jackfisht a viszonylag könnyen elérhető tengeri sügérrel, az azért lássuk be, nem ugyanaz... Szóval mondhatni hónapokba (évekbe) telt, mire a jócskán elhúzódó alkotói válság végén rászántam magam egy nagyjából autentikusnak tűnő fogás elkészítésére. Inspirációt a torontói vincy expatok egyesületének honlapján gyűjtöttem. Mivel a főszerepet játszó két alapanyag beszerzése Magyarországon kevéssé életszerű, kénytelen leszek ezeket helyettesíteni. A mentőötlet pedig egy vincy mártás elkészítése lett, ami eltereli a figyelmet arról, hogy a közeli diszkontban kapható tengeri halnak legfeljebb annyi köze van a világ leghosszabb nevű országához, hogy az Atlanti-óceánból fogták ki.
Sült hal vincy mártással
Hozzávalók a sült halhoz:
500 g tengeri halfilé
1 citrom leve
1-1 evőkanál apróra vágott metélőhagyma, zöldhagyma, kakukkfű
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 teáskanál só
liszt a panírozáshoz
étolaj a sütéshez
Hozzávalók a szószhoz:
1 evőkanál étolaj
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál morzsolt kakukkfű
1 közepes paradicsom
1 evőkanál vaj
1 teáskanál paradicsompüré
2 dl víz
só, bors
A halat a citromlével bepácoljuk negyed órára. Leöblítjük, majd szárazra törölgetjük. Az aprított zöldfűszereket és a fokhagymát összekeverjük a sóval, majd ezzel a keverékkel bedörzsöljük a halfiléket.
Lisztben megforgatjuk, és serpenyőben hevített olajban mindkét oldalukat megsütjük.
A mártáshoz az olajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát, a kakukkfüvet és a szeletekre vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a vajat, majd miután felolvadt, belekeverjük a paradicsompürét és a vizet.
Sóval, borssal ízesítjük, végül kissé sűrűre főzzük.
Epilógus: köretként héjában sült burgonyát kínáltam: ehhez az egész krumplikat vízzel leöblítettem, villával megszurkáltam, majd még vizesen szorosan alufóliába csomagoltam egyesével. Tűzálló tálban a sütőbe toltam, és puhára sütöttem. A fogás mindhárom tagja nagyon jól sikerült, nagyszerűen illett egymáshoz a fűszeres hal, a paradicsomos mártás és a parázsló burgonya. Hogy mit szólna egy vincy mindehhez, azt valószínűleg sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy a szószért már megérte a fáradozás - ezt bátran elkészíthetjük bármilyen natúr hal mellé, biztosan feldobja.
 |
| karibi hangulat Petit Saint Vincent szigetén (photo credit) |
 |
| egy helyi élelmiszerbolt (photo credit) |
Az idelátogató turista a hasa süttetésén kívül átcsónakázhat például teknős-, korall- vagy hajóroncsnézőbe a Tobago Cays szigetcsoportra is, de az ország a hagyományos búvárok mellett a házasság mélységeibe alámerülni készülő mátkapárok iparszerű kiszolgálására is berendezkedett.
A karibi nép kultúrájában kiemelt helyet foglal el a zene és a karnevál, jelmezeikben történelmüket, hagyományaikat éltetik tovább. A vincyk egész élete a tengerből fakad - mindennapjaikat átszövi a hajózás és a halászat. A konyhaművészet alapját elsősorban a helyi növények és állatok alkotják. Legfontosabb alapanyagaik a kenyérgyümölcs (melynek angol neve breadfruit, és nem összekeverendő a Délkelet-Ázsiában elterjedt jákafa termésével, a jackfruittal), a főzőbanán és a kókuszdió, valamint a legkülönfélébb halak, rákok és kagylók. Nemzeti ételük a rántott jackfish, azaz egy tüskésmakréla-félékhez tartozó hal, melyet hagyományosan sült kenyérgyümölccsel tálalnak. Persze inni is szeretnek, a kicsi népnek saját rum- és sörmárkája is van.
 |
| jackfish egy 1975-ben kiadott bélyegen (photo credit) |
Sült hal vincy mártással
Hozzávalók a sült halhoz:
500 g tengeri halfilé
1 citrom leve
1-1 evőkanál apróra vágott metélőhagyma, zöldhagyma, kakukkfű
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 teáskanál só
liszt a panírozáshoz
étolaj a sütéshez
Hozzávalók a szószhoz:
1 evőkanál étolaj
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál morzsolt kakukkfű
1 közepes paradicsom
1 evőkanál vaj
1 teáskanál paradicsompüré
2 dl víz
só, bors
A halat a citromlével bepácoljuk negyed órára. Leöblítjük, majd szárazra törölgetjük. Az aprított zöldfűszereket és a fokhagymát összekeverjük a sóval, majd ezzel a keverékkel bedörzsöljük a halfiléket.
 |
| a hal fűszerezése |
A mártáshoz az olajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát, a kakukkfüvet és a szeletekre vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a vajat, majd miután felolvadt, belekeverjük a paradicsompürét és a vizet.
 |
| készül a mártás |
Epilógus: köretként héjában sült burgonyát kínáltam: ehhez az egész krumplikat vízzel leöblítettem, villával megszurkáltam, majd még vizesen szorosan alufóliába csomagoltam egyesével. Tűzálló tálban a sütőbe toltam, és puhára sütöttem. A fogás mindhárom tagja nagyon jól sikerült, nagyszerűen illett egymáshoz a fűszeres hal, a paradicsomos mártás és a parázsló burgonya. Hogy mit szólna egy vincy mindehhez, azt valószínűleg sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy a szószért már megérte a fáradozás - ezt bátran elkészíthetjük bármilyen natúr hal mellé, biztosan feldobja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése