Az ember beül az autóba, átlép a magyar-román határon, utazik 700 kilométert úgy nagyjából keleti irányba, kiszáll egy apró, eldugott faluban, és teljesen magától értetődően magyarul köszöntik az ottaniak.
 |
| a Madarasi Hargita (photo credit) |
Bár Románia történelme és kultúrája szervesen összeforrott az erdélyi hagyományokkal, én most mégis inkább amolyan valódi román szokásokat kerestem. Persze mit nevezhetünk egy nemzet "valódijának" az ötvenévenként átrajzolt országhatárok korában? Nos, a románoknak szépen kijutott a keveredésből. Egyrészt a Kárpátokban élő dákoktól eredeztetik magukat, akiket aztán az ókori rómaiak latinosítottak, másrészt szláv-albán ősökre is hivatkoznak, akik valahonnan délnyugat felől érkeztek mai hazájukba. A későbbiekben volt néhány térképrendezés, és Románia mai kultúrája itt maradt etnikumainak - románok, magyarok, ukránok, svábok, törökök, lipovánok - sokszínűségét tükrözi.
 |
| Bukarest látképe a Parlament épületével (photo credit) |
Számos román népszokás kapcsolódik az évkezdethez, illetve a tavasz elejéhez. Január elsején a gyerekek papírvirágokkal díszített varázspálcával, sorcovával igéznek szerencsét szüleikre és ismerőseikre. Aztán ott van a szerelmesek napja, a dragobete, amit február 24-én tartanak. A hagyomány szerint ezen a napon kezdenek a madarak fészket rakni. A fiúk (egyébként védett) hóvirággal kedveskednek választottjaiknak, és mindannyian együtt örülnek a zord tél elmúltának. A tavaszvárás másik bájos népszokása a márciuska (románul martisor) hagyománya: március elsején a férfiak piros-fehér szalaggal átkötött csecsebecsét ajándékoznak a nőknek, ami szintén a fehérbe fagyott tél végét, és a pirosan lángoló szerelmes tavasz eljövetelét szimbolizálja.
 |
| postai bélyeg 1986-ból (photo credit) |
A román nyelv szinte minden szóba jöhető néptől vett át jövevényszavakat, így ételneveket is. A görögöktől a musaka, a bolgároktól a zacusca, a törököktől a pilaf, a magyaroktól a papricas, a szászoktól a snitel érkezett, a levest jelentő ciorba pedig valószínűleg arab eredetű szó.
A ciorba olyan levest jelent, amit ciberével, savanyú káposzta vagy citrom levével ízesítenek, így kissé savanykássá válik. Az alapját többnyire zöldségleves adja, és készülhet pacallal, csülökkel, hallal, borjúhússal, tésztagombócokkal, babbal, céklával - egyszóval bármivel. Az én választásom a húsgombóclevesre esett. Nem bonyolítottam túl a dolgot: sárgarépából, zellerből, petrezselyemgyökérből és karalábéból teljesen hétköznapi zöldséglevest főztem, amit aztán megsavanyítottam, végül darált húsból formált gombócokat főztem bele. Néhány dologban trükköztem csak: a húst például kétszer is ledaráltam (egy nagyobb és egy kisebb lyukú tárcsán), a rizst a gombóckeverés előtt forró vízzel előduzzasztottam, a levest pedig lestyánnal ízesítettem. Fontos, hogy az áztatott rizst gondosan lecsöpögtessük, akár konyharuhán szikkasszuk, mert a nedvesség miatt a gombócok könnyen szétfőhetnek. A feltüntetett 7-8 dl vízzel elég sűrű lett a leves, aki szeretné, nyugodtan engedje hosszabb lére.
Román húsgombócleves
Hozzávalók:
30-40 dkg vegyes leveszöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé)
1 kisebb fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
néhány szem fekete bors
lestyánlevél
petrezselyemzöld
só
7-8 dl víz
1-2 dl savanyúkáposzta-lé
20 dkg darált hús (sertés, marha, vagy vegyesen)
1/2 bögre rizs
1 tojás
kapor
A leveszöldséget megtisztítjuk és felkockázzuk, majd a vízzel egy edényben feltesszük főni. Beletesszük az apróra vágott hagymát és a fokhagymagerezdet egészben, egy teáskanál sót, a lestyánlevelet, petrezselyemzöldet, valamint néhány szem borsot.
Amíg a leves fő, a rizst egy tálkában forró vízzel leöntjük, néhány percig állni hagyjuk, majd leszűrjük, gondosan lecsöpögtetjük, és a darált húshoz keverjük. Sóval és kaporral ízesítjük. Beleütjük a tojást, homogén masszává keverjük, majd gombócokat formálunk, melyeket lisztbe forgatunk.
Ha a zöldségek majdnem megpuhultak, a leveshez adjuk a káposztalevet. A fövő levesbe rakjuk a húsgombócokat. Néhány percig ne keverjük meg, nehogy szétessenek a gombócok. Amint a gombócok megfőttek (kb. 20-25 perc alatt), a leves elkészült.
Epilógus: nem arattam osztatlan sikert… Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy csínján bántam a gombóc fűszerezésével, illetve az, hogy frissen nem olyan finom a leves, mint másnap, amikor az ízek szépen összeérnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése