A Nagy-Antillák legnagyobb tagjának, Hispaniola szigetének nyugati harmadát foglalja el a hányatott sorsú Haiti. Az ország neve az őslakos taínó indiánoktól származik, akik Ayitinek, azaz a "magas hegyek földjének" keresztelték el a szigetet.
 |
| a Karib-tenger látképe a sziget déli partjainál (photo credit) |
A Karib-tenger bejáratát őrző pozíciójának köszönhetően Hispaniola népszerűvé vált a kalózok körében, majd a XVIII. század végén francia fennhatóság alá került. Ekkor kezdődött az afrikai rabszolgák behurcolása és kizsákmányolása a cukornádföldeken, s Haiti az Újvilág leggazdagabb francia gyarmatává vált.
Aztán 1804-ben a világon elsőként eltörölték a rabszolgaságot, és kikiáltották az ország függetlenségét. A forradalom hősét, Toussaint Louverture-t ma is tisztelet övezi, például az ő nevét őrzi a port-au-prince-i nemzetközi repülőtér. E korból származik az ország egyetlen Világörökségi bejegyzését képező műemlékegyüttes: a Sans-Souci palota, a Citadelle Laferriere és Ramiers építészeti remekművei az újonnan felszabadult rabszolgák keze munkáját dicsérik, és a haitiak számára azóta is a szabadság megtestesült jelképét jelentik.
 |
| a Sans-Souci királyi palota romjai (photo credit) |
Haiti ma a karibi térség egyik legszegényebb országa, ami a gyarmati időszakot követő földrajzi, politikai és társadalmi megosztottságnak köszönhető. Az erdőket is kivágták, így nem nagyon van, ami felfogja a hurrikánok és földcsuszamlások pusztítását.
 |
| Haiti legnagyobb folyója, az Artibonite (photo credit) |
A haiti társadalom többségét a Nyugat-Afrikából idehurcolt rabszolgák leszármazottai alkotják, akik mindmáig megőrizték őseik kultúráját. Magukkal hozták a vudu vallást is, ami mai formájában kicsit afrikai is, kicsit keresztény is, és 1997 óta nemzeti vudu nap is van, mégpedig január 11-én.
Haitin állítólag nagyon szeretik a ketchupos tésztát majonézzel, főleg reggelire. Persze vannak sokkal autentikusabb ételeik is, mint a babos rizs, a sült banán és a pikliz nevű káposztasaláta, melyek a narancslében pácolt, puhára párolt, majd megpirított sertéshús, a griot kísérői szoktak lenni. A legtöbb fogást episben készítik, ami egy zöldhagymából, paprikából, fokhagymából és zöldfűszerekből álló szósz.
 |
| tipikus haiti ételek: griot hagymakarikákkal, a háttérben sült banán, saláták, középen tészta, az előtérben babos rizs (photo credit) |
Belátom, a panel harmadik emelete nem éppen ideális helyszín egy fűszerkert berendezéséhez, de a balkonládánkban azért nagyon szépen eléldegél a bazsalikom, az oregánó, a snidling és a petrezselyem. Sőt, olyan szépen tenyésznek, hogy nem csak a főzéshez csipegetek egy-egy levelet, hanem nyáron több szüretet is rendezek. A termést szépen összevagdalom és lefagyasztom, így télen is vannak majdnem friss fűszereink. Nem tökéletes, de a szárítottnál mindenképpen zamatosabbak. Nos, a griot-hoz pontosan ezekre van szükség: metélőhagymára, petrezselyemre és kakukkfűre. (Ez utóbbi sajnos nincs, de most a bolti is megteszi.) Az alapanyag valamilyen szaftosabb sertéshús, például lapocka, vagy tarja, amit nagyobb kockákra vágva jól besózunk, és rövid ideig narancslében pácolunk. Nem kell megijedni, nem lesz narancsízű az étel - a narancslé csak azért szükséges, hogy igazán puha legyen a hús. Köretként ezúttal kockára vágott sült krumplit készítettem, mert untuk a rizst, a főzőbanánnal meg még mindig nem békültem ki a mikronéziai recept óta.
Párolt-sült haiti sertéshús
Hozzávalók:
50 dkg sertéslapocka, vagy tarja
1 narancs leve
só
3-4 evőkanál apróra vágott snidling
1 teáskanál apróra vágott petrezselyem
1 teáskanál apróra vágott kakukkfű
1/2 csilipaprika
1/2 teáskanál őrölt zöldbors
1-2 dl víz
A húst nagyobb (3-4 centiméteres) kockákra vágjuk, alaposan besózzuk, majd annyi narancslevet öntünk rá, hogy minden darabot rendesen befedjen (a maradék narancslevet őrizzük meg). Hűtőszekrényben pácoljuk 2-3 óra hosszan.
A pácolás után leöblítjük a húsról a sót és a narancslevet. A húst serpenyőbe tesszük az összes többi hozzávalóval és a maradék narancslével együtt, majd annyi vízzel kiegészítjük, hogy éppen ellepje. Kóstolás után sózzunk, hiszen a só nagy részét lemostuk a húsról.
A serpenyőt lefedve kis lángon addig pároljuk a húst, amíg teljesen puha nem lesz (kb. 45 perc). Ekkor kivesszük a húsdarabokat, és teflonserpenyőben minden oldalukat pirosra pirítjuk.
 |
| párolás és pirítás |
A visszamaradt párolólevet nagyobb lángon szafttá sűrítjük, és a hússal együtt tálaljuk.
Epilógus: a hús fenomenálisan omlós lett, és tényleg nem volt narancsíze. A szaft nagyon jól illik az egészhez, olyan, mint egy koncentrált eszencia, fűszeres és savanykás egyszerre. És a sült krumpli is jó döntés volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése