Mindig igyekszem utánajárni, hogy a megfőzött ételek neve hogyan is adható vissza pontosan magyarul, ezért általában egy-két kattintást rászánok a kutakodásra. Szerintem olyan vicces, amikor egy számunkra értelmes szónak teljesen más jelentése van egy másik nyelven. És tessék: malájul ladának nevezik a borsot és a paprikát is, és csak a mögé illesztett jelzők segítségével különböztetik meg a két növényt. Így a fekete bors lada hitam, a pirospaprika pedig lada merih. Mindez most azért érdekes, mert aktuális főztöm hazájában, Bruneiben malájul beszélnek.
 |
| Omar Ali Saifuddin szultán mecsete Bandar Seri Begawanban (photo credit) |
Brunei egy kicsi tengerparti szultánság Borneó szigetén. Ha már elkezdtem nyelvészkedni, akkor annyit még elárulok, hogy az ország nevében hivatalosan szerepel a Daressalam kifejezés, ami annyit tesz: a béke otthona. Tekintve, hogy Brunei jelentős földgáz- és kőolajkészletekkel rendelkezik, melynek köszönhetően viszonylag gyorsan rendes kis vagyonkára tett szert, ne is csodálkozzunk azon, hogy polgárai - legalább is névleg - teljes egyetértésben élnek egymás mellett.
Az ország egyetlen szárazföldi szomszédja Malajzia, s nem sokon múlott, hogy ma nem hozzá tartozik. Azt mondják, a brunei kultúra gyökere ugyan maláj alapokon nyugszik, de az ország szíve iszlám, s így különös keveréke a bennszülött borneói hagyományoknak és a mohamedán tanításnak.
 |
| természetvédelmi terület a Merimbun-tó környékén (photo credit) |
A fővárosban egymást érik a fényűző mecsetek, múzeumok és emlékművek. Az egyik legérdekesebb városrész mégis talán Kampong Ayer, a víziváros - a Kelet Velencéjének is nevezik.
 |
| Kampong Ayer madártávlatból (via GoogleMaps) |
Az 1300 éves múltra visszatekintő negyed igazából 30-nál is több falu egybefüggő láncolata, mely 8 km hosszan terül el a Brunei folyó mentén. A cölöpökön álló házakat gyaloghidak és fapallók kötik össze egymással, ahová pedig nem lehet száraz lábbal eljutni, motorcsónakok repítenek el. Az itt élők száma harmincezer fő, ami Brunei teljes lakosságának majdnem 10 százalékát jelenti.
 |
| cölöpházak (photo credit) |
Az ország a saria szerint éli mindennapjait, és ez az étkezésben is tetten érhető. A legelterjedtebb alapanyag a hal és a rizs, a húsok közül pedig a marhát fogyasztják szívesen, és az indonéz és maláj konyhához hasonlóan nagyon fűszeresen főznek. A hivatalos turisztikai honlapon találtam azt a receptet, amit én is elkészítettem.
A daging masak lada hitam egy rengeteg őrölt fekete borssal ízesített marhahúsragu. Elég sokféle (és nagy mennyiségű) fűszer kell bele, de szerintem mindegyikük megtalálható a nagyobb üzletekben, sőt, újabban szójaszósz is könnyen hozzáférhető. Bármely pörköltnek, vagy sült húsnak való alkatrészből elkészíthető, én szép kis hátszíncsíkokat kaptam. Az egyetlen kérdést a köret jelentette - rizs, krumpli, vagy esetleg roti legyen? Nehezen tudtam elképzelni, hogy milyen is lesz ez az étel - valahogy nem tudtam szabadulni marhapörköltes vízióimtól. Végül úgy döntöttem, hogy - felbuzdulva a suriname-i roti múltkori lehengerlő sikerén - megkísérlem megismételni a bravúrt. Annyit változtattam csak, hogy a lepényeket ezúttal nem töltöttem meg krumplival, csak simán kinyújtottam és megsütöttem.
Brunei borsos marharagu
Hozzávalók:
40-50 dkg marhahús (pl. hátszín)
kevés olaj
1 kiskanál római kömény
1 kiskanál édeskömény
1 evőkanál koriandermag
1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 cm friss gyömbér
1 evőkanál szójaszósz
3 evőkanál őrölt fekete bors
1 kisebb (vagy egy fél szál) sárgarépa
1 kisebb burgonya
kb. 1/2 dl víz
1 kisebb paradicsom
só
A húst kockákra vágjuk. Egy kisebb serpenyőben olajat hevítünk, és elősütjük benne a húst. Lefedjük, és hagyjuk párolódni.
Amíg a hús puhul, egy száraz edényben megpirítjuk a római köményt, az édesköményt és a koriandermagot, míg illatozni nem kezdenek. Mozsárban (vagy robotgépben) porrá törjük. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, és vékonyan felszeleteljük.
Egy másik, mélyebb serpenyőben ismét olajat hevítünk, megpirítjuk benne a hagymákat, a gyömbért és a mozsárban összetört fűszereket. Hozzátesszük az elősütött húst. Belekeverjük a szójaszószt, az őrölt borsot, a felkarikázott sárgarépát és a felkockázott burgonyát. Kevés vizet öntünk alá, hogy legyen egy kis leve.
Lefedve készre pároljuk, de kevéssel az elkészülte előtt beletesszük a cikkekre vágott paradicsomot is. Ízlés szerint sózzunk, de vegyük figyelembe, hogy a szójaszósz is sós, és a fűszerekkel is bőkezűen bánik a recept.
Roti-lepénnyel, vagy főtt burgonyával tálaljuk.
Epilógus: először is, nagyon, nagyon borsos. Erről persze nem tehetek, ennyit ír a recept (sőt, én egy kicsit még csaltam is…). Szóval nekem nem annyira tetszik (pedig igazán szeretem a csípőset), Emilnek már annál inkább. Másodszor - és ezen lehetne még dolgozni -, nem lett valami puha a hús. Ebben egyetértünk. Tehát egyszer meg fogom ismét próbálni, de az biztos, hogy kevesebb borssal, hátha úgy már az én tetszésemet is elnyeri… A roti jó ötlet volt, de illene hozzá főtt, vagy sült krumpli is, rizzsel már nem annyira tudnám elképzelni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése