31 | Pastels aux poisson (halas táska), Szenegál

Szenegál az Óvilág vége: fővárosa, Dakar Afroeurázsia legnyugatibb pontján, a Zöld-fokon fekszik. E helyzetéből adódóan a vidék már az újkor hajnalán is fontos szerephez jutott az Atlanti-óceánon zajló áruforgalmi útvonalak kiépítésében. A partközeli szigetek mindmáig őrzik a francia kolóniák rabszolga-kereskedelmének emlékeit.
a Gorée-szigeten egykor rabszolga-kereskedelmi központ működött (photo credit)
Ma halászatból, földimogyoró-termesztésből és bányászatból él az ország, de egyre nagyobb szerepet kap a turizmus is. A bányászat egyik látványos formájának a Retba-tó partján lehetünk szemtanúi - egy magas sótartalmú tóról van szó, melynek vizét rózsaszínűre festi egy benne élő különleges algafajta. A kézi munkaerővel kinyert sót elsősorban a tengerből kifogott hal tartósítására használják. A munkások a szavannán honos karitéfa terméséből készített sheavajjal ápolják kezüket, hogy megóvják bőrüket a kiszáradástól. A sózott hal persze fontos alapanyag a konyhában, ebből készül a helyiek kedvenc étele, a paradicsomos-rizses thieuboudienne is.
a rózsaszín vizű Retba-tó (photo credit)
A sivatag és a szavannák határán húzódó Száhil öv, azaz az éhségövezet az ország északi vidékein húzódik keresztül. Az államhatárt itt majdnem ezer kilométeren keresztül a névadó Senegal folyó képezi. Délebbre jóval bővebb kezű a természet: a Casamance folyó vidékén már a rizstermesztés jelenti a legfőbb megélhetési forrást.
falusi piac Dél-Szenegálban (photo credit)
Szenegálban a gyarmatosítás emlékezetére továbbra is a francia nyelv hivatalos, így e heti vacsoránk, a halas táska is pastels aux poissons néven vonul be a receptek sorába. Egy online szakácskönyv szerint egy egész Nyugat-Afrikában ismert ételről van szó. Valószínűleg a Marokkóban kedvelt, de ott galambhússal készített pastilla délebbi változatával van dolgunk, de hasonló jellegű töltött tésztákkal más kultúrákban is találkozhatunk.
Az étel elkészítése nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik, bár tésztát kell gyúrni, a tölteléket előzetesen meg kell párolni, majd a batyukat forró olajban ki kell sütni, és még egy lecsószerű zöldségszósz is jár a táskák mellé. Viszont a hozzávalók között csupa ismert alapanyag sorakozik, melyeknek ráadásul éppen szezonja is van. Talán egyedül a megfelelően tiszta ízű hal beszerzése jelenthet némi utánajárást, de - tekintve, hogy eléggé kiábrándító tud lenni az iszapfőzelékre emlékeztető íz - megéri a fáradságot.

Szenegáli halas batyu zöldségmártással

Hozzávalók a tésztához:
20 dkg finomliszt
2 tojás
1/2 teáskanál só
szükség szerint (kb. 2 dl) langyos víz
1 evőkanál étolaj

Hozzávalók a töltelékhez:
1 vöröshagyma
1 sárgarépa
1 gerezd fokhagyma
kevés étolaj
40-50 dkg fehér húsú halfilé (pl. harcsa, vagy tengeri hal)
1 csomó petrezselyemzöld
2 teáskanál paradicsompüré

bors
csilipaprika ízlés szerint

Hozzávalók a mártáshoz:
2 paradicsom
1 paprika
1 hagyma
1 dl étolaj
1 gerezd fokhagyma
1 csomó petrezselyemzöld
csilipaprika ízlés szerint
2 teáskanál paradicsompüré
1-1,5 dl víz

bors

A tészta hozzávalóiból a vízmennyiség szükség szerinti adagolásával könnyen nyújtható tésztát gyúrunk. Letakarjuk, hogy ne repedezzen meg a teteje, és pihenni hagyjuk.
A töltelékhez a sárgarépát és a hagymát minél apróbbra kockázzuk, a fokhagymát összezúzzuk.
aprított zöldségek a töltelékhez
Egy serpenyőben kevés olajon megfuttatjuk a zöldségeket. Hozzátesszük a nagyobb darabokra vágott halat, a felaprított petrezselyemzöldet, a csilipaprikát és a paradicsompürét. Lefedve pároljuk tíz-tizenöt percig, majd a fedőt levéve teljesen elpárologtatjuk a szaftot, és a fakanállal óvatosan apróra tördeljük a halat. Végül sóval és borssal ízesítjük a tölteléket. Miután szárazra pirult, egy tálba szedjük, és lehetőleg teljesen kihűtjük.
Amíg a töltelék hűl, összeállítjuk a zöldségszószt.
a zöldségmártás hozzávalói
A paradicsomot meghámozzuk, majd felkockázzuk. A paprikát ízlés szerint kisebb-nagyobb kockákra, esetleg karikára vágjuk. A hagymát felaprítjuk. Egy kisebb lábosban felforrósítjuk az olajat, amiben megfuttatjuk a hagymát. Hozzáadjuk a felaprított zöldségeket, a zúzott fokhagymát, a petrezselyemzöldet, a csilit, a paradicsompürét, majd hozzáöntjük a vizet. Felforraljuk, majd lassú tűzön ízlés szerinti sűrűségűre főzzük.
Amíg a zöldségszósz sűrűsödik, elkészítjük a halas batyukat. A tésztát fél centiméter vastagra nyújtjuk, és nyolc négyszögre, vagy háromszögre vágjuk. A négyszögeken (háromszögeken) elosztjuk a tölteléket, batyukat formázunk.
Forró, bő olajban aranybarnára sütjük. Egyszerre csak annyit süssünk, hogy a táskák kényelmesen elférjenek egymás mellett.
Epilógus: zseniális recept. Megéri a piszmogást, bár tényleg nem bonyolult elkészíteni (a liszt kimérésétől számított másfél órán belül már ettük is). Gusztáv elragadtatással locsolta a csípős lecsómártást, én pedig gyönyörködve ropogtattam a pirosra sült tésztaszéleket. Bár frissen összehasonlíthatatlanul élvezhetőbb, azért a másnapra maradt két batyu is ehető volt még.
Viszont elkövettem azt a hibát, amitől a felvezetőben óva intettem: a hipermarketben vásárolt mirelit tengeri halfilé sajnos nem hozta az általunk megszokott és elvárt minőséget. Ezennel bojkottra szólítunk mindenkit: le a mocsárízű ipari hallal!

Megjegyzések