42 | Lohikeitto (lazacleves), Finnország

Minden rendes gyerek tudja, hogy a Mikulás a finnországi Lappföldön lakik. Egészen pontosan az északi sarkkörön, egy Rovaniemi nevű városka mellett rendezte be csomagküldő vállalkozásának székhelyét. Tevékenysége meglehetősen szezonális, és sajnos éppen akkor a legmozgalmasabb, amikor a környék legszebb, behavazott arcát mutatja, úgyhogy nem sok ideje van glögit kortyolgatva hópelyheket számolgatni. Viszont szívesen lát minden érdeklődőt, akikből - dacára az ünneprontó áraknak - akad is bőven. Mindenesetre a hangulat valóban megfizethetetlen.

a Mikulás faluja - az északi sarkkör pontosan a lámpasor alatt húzódik (photo credit)

A lapp telet azonban nemcsak a városban, hanem a természetben is érdemes megcsodálni. Talán nem meglepő, de a finn nyelvben számtalan kifejezés van a különböző hó- és jégformákra. A frissen hullott hó neve vuotos, räntä a vizes hó, a kérgesre fagyó új hó a kitkalumi. Persze van is idejük újabb és újabb szavakon törni a fejüket, ha hat hónapig tart a tél, és olyankor úgysincs nagyon mit csinálni.

hóval borított fák a Riisitunturi Nemzeti Parkban (photo credit)

Talán éppen a deprimáló, hideg és sötét környezet hozza ki belőlük a kurázsit - az optimista, derűlátó, bátor, elszánt hozzáállást már sokszor azonosították a finn identitással, amire saját lefordíthatatlan szavuk is van, a sisu. Talán ennek köszönhetik kreativitásukat, ötletgazdagságukat is - Finnország a lendületes ipari design, a formatervezés és a modern technológia hazája is. Számos divatcég, látványos épület, vagy éppen informatikai megoldás köthető az országhoz.

utcarészlet Helsinki belvárosában (photo credit)

Nemzeti madár is van, mégpedig az egyeurós érmén is szereplő énekes hattyú. A madarak teljesen átszövik a finn mitológiát - teremtéstörténetük szerint a világ egy felhasadt récetojásból keletkezett, és a tojáshéj égboltként borul a lapos szárazföldre. A földkör szélein van az a hely, ahol a madarak átvészelik a téli hónapokat, s hogy odataláljanak, a Tejút mentén repülnek. A Kalevala, a finn nemzeti eposz ezt szép strófákba szedve énekli meg az első ember, Vejnemöjnen születésével és kalandjaival együtt.
Skandináv országhoz méltóan sok hal és burgonya szerepel az étrendben, bár a tengertől messzebb fekvő keleti területeken gombákat is fogyasztanak. Mi a lohikeittót, szó szerint lazaclevest választottuk. Sok receptet találhatunk, s ezek nagyjából fele-fele arányban képviselik a nagy vita két álláspontját: kell-e bele tejszín, vagy sem. (Úgy tűnik, minden nemzetnek megvan a maga halászlé-dilemmája.) A mi receptünk szerint kell bele.

Finn lazacleves

Hozzávalók:
3 közepes burgonya
1 sárgarépa
1 kisebb hagyma
1/2 szál póréhagyma
4-5 dl víz
2-3 szem szegfűbors
1-2 babérlevél
só
20 dkg lazacfilé
1 dl tejszín
kapor

A burgonyát, répát és pórét tisztítsuk meg, és vágjuk közel egyforma szeletekre.

A szegfűborssal, babérlevéllel együtt tegyük fel főni. Sózzunk. A lazacot vágjuk 1-2 cm-es kockákra. Amikor a zöldségek már éppen megpuhultak, keverjük a leveshez a tejszínt, és tegyük bele a lazackockákat. Ismét forraljuk fel, és kb. 10 percig főzzük, hogy a hal is megfőjön. Végül szórjuk meg friss kaporral.

Epilógus: semmi meglepő - kellemesen krémes zöldségleves lazacbetéttel. Persze, hiszen csak a végén kerül bele a hal, így nem sok ideje van összeérni az ízeknek. Amúgy frissítő, ugyanakkor laktató is. Két adag lett.