Százkilencvenöt

Ételek és országok. Néhány évvel ezelőtt, amikor e blogot útjára indítottam, az a cél lebegett a szemem előtt, hogy bemutassam a Föld országainak változatosságát, illetve azt, hogy minden változatosság ellenére a világ minden táján is ugyanolyan emberek élnek, mint mi magunk. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a gasztronómia, ami minden országban a nemzeti kultúra része. Amikor ellátogatunk egy távoli földrészre, vagy akár csak a szomszédos országokba, jó eséllyel megismerjük az ottani különlegességeket is. Ez még akkor is így van, ha ódzkodunk a bizarr specialitásoktól és igyekszünk komfortzónán belül mozogni, hiszen sok esetben az általunk jól ismert alapanyagoknak már az elkészítési módja vagy fűszerezése is tükrözi a helyi sajátosságokat.

photo credit

De engem az ételek mögött álló emberek (sok esetben asszonyok) is érdekelnek. Hiszek abban, hogy az ételek összeismertetik az idegeneket, összetartják a családot, melegséget hoznak a legnyomorúságosabb körülmények közé is. Mindenütt, mindenkinek kell valamit ennie – Ázsia végtelen sztyeppéin, a Kistigrisek felhőkarcolóiban, a Közel-Kelet ókori kulisszái között, a konfliktusokkal sújtott Afrika közepén, a Csendes-óceán aprócska szigetein, Dél-Amerika faveláiban és a felvilágosult Nyugat városaiban is. Felvilágosult? Ez az, amiben nem vagyok biztos. Attól tartok, hogy hajlamosak vagyunk saját kényelmünkbe süppedve azt képzelni, hogy senki másnak nincsenek olyan fontos problémái, mint nekünk magunknak. Pedig, ha csak egy kicsit is nyitott szemmel járnánk a világban, máris észrevehetnénk, hogy az a fajta biztonság és kényelem, ami nekünk megadatott, messze nem mindenhol magától értetődő.

Persze minden relatív, és ez a blog nem is akarja megváltani a világot. A cél csupán az érzékenyítés, hogy egy-egy távolról jött hír hallatán eszünkbe jusson, hogy ott is csak emberek élnek, akár csak itt…

A világ országait tömörítő szövetségnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelenleg 193 rendes és 2 megfigyelő, azaz összesen százkilencvenöt állam a tagja. Terveim szerint ezek mindegyike sorra kerül e blog hasábjain, menetközben ésszerű keretek között követve az esetlegesen bekövetkező változásokat. A mottóm pedig így szól: „Ha meg akarod ismerni a másikat, akkor kóstold meg a kedvenc ételét!”