Kazahsztán irdatlan nagy ország - a világon a kilencedik legnagyobb. Sokan elférnének benne, de mégis az egyik legritkábban lakott föld.
A végtelen sztyeppéken egymástól órákra elszórva fekszenek az amúgy rendezett, és egyre gazdagabb települések - mint például a dicsőséges szovjet űripar által felvirágoztatott Bajkonur városa, amit szűk negyedszázaddal ezelőtt Moszkva nem engedett veszendőbe menni, hanem azóta is tovább bérli az országtól, s ily módon még hosszú évekig a nagy orosz medve kozmonautáinak főhadiszállásaként fog szolgálni.
A Szovjetunió persze néhány prózaibb örökséget is hagyott egykori tagállamára: az egyik leginkább vészjósló kellemetlenség, hogy az öntözés alá vont hatalmas mezőgazdasági területek miatt megbillent az Aral-tó vízháztartása, a másik pedig, hogy a radioaktív elemekkel végzett egykori könnyelmű játszadozás néhol sugárzóan széppé tette a kazah vidéket. Azért a komisz helyzet ellenére nem kell félteni az országot, hiszen sokféle természeti kincset rejt a föld mélye, amik folyamatosan autópályákká, modern üvegpalotákká, ipari újításokká lényegülnek át.
A szovjet éra előtt a nomád pásztorok kultúrája és hitvilága alapozta meg a kazahok életét.
Az ősi vallás, a tengrizmus a középkortól kezdődően egyre inkább összefonódott az iszlámmal, melyet immár a lakosság kétharmada követ. A vándorló életmód a konyhaművészetben is meghagyta lenyomatát. A hagyományos főzési technikák a sózott, szárított ló-, vagy birkahús elkészítését idézik. A besbarmak már nevében is utal arra, hogy a kazah ősök nem cipeltek magukkal se damasztabroszt, se ezüst evőeszközöket, de valószínűleg még alpakkát sem, hanem puszta kézzel csipegették vacsorájukat egy közös tálból. A saját lábán hajtott húson kívül a hozzávalók mindegyike tartós élelmiszer: tészta, hagyma, fűszerek.
Birkát eddig még sohase főztem. Kicsit izgulok is, hogy milyen lesz, rendesen megfő-e majd. Emil határozottan megijedt a recepttől (főtt hús tésztával) - azért biztat, hogy vágjunk bele, én pedig megnyugtatom (őt is, és magamat is), hogy csak kis adagot főzünk, és más lesz majd másnap ebédre.
Kazah főtt hús tésztával és hagymával
Hozzávalók:
40-50 dkg csontos birkahús, pl. lapocka
só
2 közepes fej vöröshagyma
2-3 babérlevél
egész fekete bors
30 dkg (száraz) lebbencstészta
A birkahúst enyhén sós vízben feltesszük főni. A hagymákat megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk, és néhány szeletet a hús főzővizébe dobunk. A víz tetejéről egy szűrővel folyamatosan eltávolítjuk a keletkező habot.
Amikor a hús megfőtt, kivesszük a vízből, lefejtjük a csontról, és falatokra vágjuk, vagy tépjük. A maradék hagymát kevés sóval, a babérlevéllel és néhány szem borssal egy kisebb lábasba tesszük, és a húsléből annyit merünk rá, hogy éppen ellepje. Alacsony lángon néhány percig forraljuk, hogy a hagyma egy kicsit megpuhuljon, de ne főjön szét. Közben a hús maradék főzővizében kifőzzük a lebbencstésztát.
A tálaláshoz egy nagy, lapos tálra halmozzuk a tésztát, rádobjuk a húsfalatokat, végül a tetejét beborítjuk a főtt hagymakarikákkal.
Epilógus: a receptet ebben a formában szigorúan csak azoknak ajánljuk, akik szeretik a birkahúst (főleg "csak úgy" megfőzve), ráadásul tudnak is a birkával bánni. (Persze el lehet készíteni másféle húsból is, a legrosszabb esetben nem lesz autentikusan kazah…) A hagyma jelenléte nagy segítséget nyújtott a vacsora elfogyasztásához - továbbá Emil mentőötleteként tejföllel javítottunk a fogás megítélésén. De Kazahsztán kifejezetten szimpatikus ország, úgyhogy remélem, egyszer eljutunk oda, és megkóstolhatjuk, hogy milyen is az igazi, jól elkészített, finom besbarmak.
 |
| búzamezők (photo credit) |
A Szovjetunió persze néhány prózaibb örökséget is hagyott egykori tagállamára: az egyik leginkább vészjósló kellemetlenség, hogy az öntözés alá vont hatalmas mezőgazdasági területek miatt megbillent az Aral-tó vízháztartása, a másik pedig, hogy a radioaktív elemekkel végzett egykori könnyelmű játszadozás néhol sugárzóan széppé tette a kazah vidéket. Azért a komisz helyzet ellenére nem kell félteni az országot, hiszen sokféle természeti kincset rejt a föld mélye, amik folyamatosan autópályákká, modern üvegpalotákká, ipari újításokká lényegülnek át.
 |
| középen a Függetlenségi Emlékmű Almatiban, a régi fővárosban, jobboldalt a mitológiai nyárfáról mintázott Bajterek-torony Asztanában, a jelenlegi fővárosban egy 2009-ben kiadott kazah bélyegen (photo credit) |
 |
| kazah pásztor az Aqtöbe közeli sztyeppén (photo credit) |
Birkát eddig még sohase főztem. Kicsit izgulok is, hogy milyen lesz, rendesen megfő-e majd. Emil határozottan megijedt a recepttől (főtt hús tésztával) - azért biztat, hogy vágjunk bele, én pedig megnyugtatom (őt is, és magamat is), hogy csak kis adagot főzünk, és más lesz majd másnap ebédre.
Kazah főtt hús tésztával és hagymával
Hozzávalók:
40-50 dkg csontos birkahús, pl. lapocka
só
2 közepes fej vöröshagyma
2-3 babérlevél
egész fekete bors
30 dkg (száraz) lebbencstészta
Amikor a hús megfőtt, kivesszük a vízből, lefejtjük a csontról, és falatokra vágjuk, vagy tépjük. A maradék hagymát kevés sóval, a babérlevéllel és néhány szem borssal egy kisebb lábasba tesszük, és a húsléből annyit merünk rá, hogy éppen ellepje. Alacsony lángon néhány percig forraljuk, hogy a hagyma egy kicsit megpuhuljon, de ne főjön szét. Közben a hús maradék főzővizében kifőzzük a lebbencstésztát.
A tálaláshoz egy nagy, lapos tálra halmozzuk a tésztát, rádobjuk a húsfalatokat, végül a tetejét beborítjuk a főtt hagymakarikákkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése