Alig negyven évvel ezelőtt az akkoriban gazdasági paradicsomnak számító Libanont a Közel-Kelet Svájcának, fővárosát, Bejrútot, a kedvelt turistacélpontot pedig a Kelet Párizsának nevezték.
Azóta lezajlott egy polgárháború, ami ugyebár hazavágta az idegenforgalmat. A belpolitikai helyzetet csak lassacskán sikerül stabilizálni, s ezt tetézi még, hogy a szomszédos országokban továbbra is finoman szólva forró a hangulat.
Pedig a cédrusok hazája az egyik legengedékenyebb közel-keleti állam. Bár a lakosság etnikailag egységes, hiszen túlnyomó többsége arab, vallási szempontból színes a libanoni térkép: a számos mohamedán és keresztény felekezet mellett az izraelita és a drúz egyház is nagyszámú követővel rendelkezik, mely utóbbi egy a XI. században alapított titkos és titokzatos közösség. Tanai a síita iszlámból eredeztethetőek, de meglepő motívumokkal rendelkezik, tagjai például hisznek saját reinkarnációjukban.
A rengeteg ókori látnivaló mellett Libanon változatos földrajza is gyönyörködtet. A tengerparttól az ország belseje felé haladva síkságok és hegyláncok váltják egymást. A Libanoni-hegység fehér hósipkájáról kapta nevét, de lankáit erdők borítják, bár a legendás cédrusok száma igencsak megfogyatkozott az elmúlt évtizedekben. Utazásai során Csontváry Kosztka Tivadar is eljutott Libanonba, és festményein meg is örökítette a misztikus fákat.
Az egyik legjellemzőbb közel-keleti finomság a falafel. Nevének eredete vitatott. Lehet, hogy az arab "bors" szóból származik, de szerintem sokkal logikusabb az a verzió, amelyik a kopt "sok bab" kifejezésből vezeti le a nevet - már csak azért is, mert a falafelt valószínűleg az egyiptomi koptok fejlesztették ki, amikor ehető húshelyettesítő ételre fájt a foguk a böjti időszakban. Bár a második teória ellen szól, hogy ma Egyiptomban egészen máshogy, "ta'miyyá"-nak, vagyis "falatkának" hívják a falafelt. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, még az alapanyagokat illetően is van némi nézeteltérés: Egyiptomban - hűen a kopt névváltozathoz - bab és csicseriborsó keverékéből, a Közel-Keleten viszont csupán tisztán ez utóbbiból sütik a kis fasírtokat. Származástan, etimológia és autentikus receptek ide vagy oda - ma a falafelt számos arab ország tekinti saját nemzeti ételének.
Hozzávalók:
Epilógus: igazából egy egész baráti társaságnak készítettem útravalóul, és meg kell mondjam, mindenkinek ízlett. Épp egytucatnyi darab lett.
 |
| a bejrúti óratorony környéke az esti órákban is forgalmas (photo credit) |
Pedig a cédrusok hazája az egyik legengedékenyebb közel-keleti állam. Bár a lakosság etnikailag egységes, hiszen túlnyomó többsége arab, vallási szempontból színes a libanoni térkép: a számos mohamedán és keresztény felekezet mellett az izraelita és a drúz egyház is nagyszámú követővel rendelkezik, mely utóbbi egy a XI. században alapított titkos és titokzatos közösség. Tanai a síita iszlámból eredeztethetőek, de meglepő motívumokkal rendelkezik, tagjai például hisznek saját reinkarnációjukban.
Libanon tele van matuzsálemi városokkal. Büblosz, ami valaha a papiruszkereskedelem központja volt, Szidón, az üvegáruk és ékszerek egykori hazája, Bejrút, a mai főváros és Türosz, Európé királylány szülőhelye évezredekben mérhető történelmükkel mind-mind a világ legrégebb óta folyamatosan lakott települései közé tartoznak.
 |
| Csontváry Kosztka Tivadar: Baalbek (1906) (photo credit) |
 |
| Isten Cédrusainak Erdeje (photo credit) |
Egy szép fotókkal illusztrált libanoni szakácskönyvben találtam azt a receptet, melyet végül elkészítettem. Kicsit izgulok, hogy nem fognak-e sütés közben szétesni a labdácskák, de némi kutakodás után összeállt a kép: a titok két dologban rejlik. Egyrészt a beáztatott csicseriborsót a lehető legjobban meg kell szárítgatni, mielőtt elkezdenénk ledarálni, másrészt az aprítás mértékével ügyesen tudjuk szabályozni a massza tapadósságát. Először daráljuk inkább egy kicsit durvábbra a szemeket, majd próbáljunk apró gombócot gyúrni a tésztából. Ha nem áll össze a fasírt, akkor daráljuk még egy picit finomabbra mindaddig, amíg magabiztos falatkákat nem tudunk formázni. Viszont arra is vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára - ha túl pépesre sikerül a massza, akkor éppen szemcsés lényegét veszti el remekművünk.
Az eredeti recept természetesen korianderlevelet is felsorol a hozzávalók között - én ezt ismét kihagyom, de aki szereti, ki ne felejtse!
Libanoni falafel
Hozzávalók:
20 dkg száraz csicseriborsó
1/2 teáskanál + 1/4 teáskanál szódabikarbóna
4 gerezd fokhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 szál zöldhagyma
1 csomó petrezselyemzöld
1/4 teáskanál őrölt fekete bors
1/4 teáskanál őrölt szegfűbors
csilipaprika vagy fűszerpaprika ízlés szerint
3/4 teáskanál őrölt koriander
só
2 evőkanál finomliszt
szezámmag a panírozáshoz
étolaj a sütéshez
A csicseriborsót legalább egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk egy fél teáskanál szódabikarbónával. Amint a szemek kellőképpen megduzzadtak, leszűrjük és egy tiszta konyharuhán, vagy papírtörlőn nagyon alaposan leszárítgatjuk.
A csicseriborsót, a fokhagymát és a hagymákat robotgépben apróra daráljuk, de csak annyira, hogy jól formázható és jól összeálló masszát kapjunk. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet (és a korianderzöldet), a finomra őrölt fűszereket és ízlés szerint sót, végül 1/4 teáskanál szódabikarbónát és a lisztet, majd alaposan eldolgozzuk a tésztát.
Körülbelül két evőkanálnyi adagokból kézzel gombócokat, hosszúkás fánkokat, vagy pogácsákat formázunk, egyik felüket szezámmagba mártjuk, és forró olajban minden oldalukat aranybarnára sütjük.
 |
| csicseriborsó szárazon és áztatás után: jelentős duzzadásnak lehetünk szemtanúi |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése